Tegnap este megint feltört bennem az érzés, hogy talán le kell mondanom róla... 5 hónap alatt egy lépést sem haladtunk előre, ez nem vezet sehova. Úgy érzem el vagyok veszve a bizonytalanság hatalmas óceánjában, és hiába várom, kapálózók, az én tengerészem nem halászik ki. De hogyan is tudnék lemondani Róla, amikor a szívemben él? Ha lemondok Róla, vajon önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek? Bármerre is megyek, mindenhol odafogja sodorni az emlékét az idő. Én tengerarcú őrangyalom, mi lesz ha már nem leszel? Üres gondolatokkal és szívtelenül fogok élni?
Egyszer azt mondtad, hogy sosem tudnál feladni engem, de nem is teszel értem. Ez az érzés, ez a szerelem fel emészt engem. Könnyebb lenne feladnom Téged... de akkor fel kell adnom a szívemet is.
Bárcsak válaszolnál végre, hogy reményt adj nekem, mert nélküle már semmi fényem nem maradt.